Dísznövény - tápanyaghiány

A dísznövények a talajból a víz segítségével szervetlen anyagokat (ásványi anyagokat) vesznek fel, és azokból fotoszintézis segítségével építik fel testük szerves anyagait. Mivel a növények a vizet és a tápanyagokat együtt veszik fel a talajból, kézenfekvőnek tűnik ennek a két tényezőnek az együttes kijuttatása ill. adagolása tápoldatozással.

Tápanyaghiány tünetei:
A növényi tápanyagokat hagyományosan makro- és mikroelemekre osztjuk. A makroelemek azok, amelyekre legnagyobb mennyiségben szüksége van a növényeknek a fejlődésükhöz, hiányuk esetén súlyos fejlődési rendellenességek léphetnek fel. Ilyen a nitrogén, a foszfor és a kálium.
A dísznövényeknek a fejlődésük különböző szakaszában más-más tápanyagra van szükségük.  A nitrogén (N) alapvetően a fejlődés vegetatív szakaszában, a hajtás és a lombfelület kifejlődésében és növelésében játszik fontos szerepet. Hiánya esetén kevésbé ekágazó, ritka és apró levelű hajtások fejlődnek. Súlyos esetben az idős, alsó leveleken jelentkezik a hiánytünet klorotikus sárgulás formájában. Túladagolására vigyázni kell, mert laza szövetű, betegségekre fogékony, gyengén virágzó növények fejlődhetnek. Magas nitrogén igényű növények elsősorban az örökzöldek a gyepek, pázsitok és a levéldísznövények. Nagyon fontos, hogy a nitrogen adagolását még a tél beállta előtt, időben be kell fejezni, hogy a növény beérett hajtásokkal rendelkezzen, mire a fagy megérkezik.
A foszfor (P) legfontosabb szerepe a dísznövények energiaforgalmában, a növekedésnél és a generatív szervek fejlődésénél van. A virágzás kezdetét és intenzitását megfelelő foszfor adagolásával lehet szabályozni. Foszforhiány kialakulása következtében ritkán elágazó gyökérzet és gyenge virágzat fejlődik.  A kálium (K) fontos élettani szerepet tölt be a fehérjeszintézisben, a szénhidrátok és az enzimek működésének szabályozásában, a légzésben és a vízforgalomban. Leglátványosabb hogy a dísznövények turgorszabályozásában zavar keletkezik, a levélszélek sárgulnak, majd elszáradnak. Foszfor és kálium igénye elsősorban a virágzó cserjéknek (pl. rózsa, leander), az egynyári dísznövényeknek (pl. muskátli), a virágzó évelő növényeknek (pl. levendula) és a virágokkal díszítő szobanövényeknek (ciklámen) magas. Ha azt szeretnénk, hogy a dísznövény virágot fejlesszen, akkor a kezdeti nitrogén dús tápoldatozás után a foszfor-, illetve a káliumtúlsúlyos tápoldatozást kell előnyben részesíteni.