Szőlő – lisztharmat

Európában először Angliában figyeltek fel a betegségre 1847-ben. Ezt követően fertőzött szaporítóanyaggal hurcolták szét egész Európában, majd hazánkban is megjelent a 19. század derekán. Súlyos kártételeket a szárazabb évjáratokban okoz. Tartósan meleg, száraz idő esetén akár 80-100%-os kár is keletkezhet. A fajták között a fogékonyságot illetően kisebb eltérések lehetnek. Az amerikai fajták kevésbé fogékonyak a betegségre.
A betegség neve: Szőlőlisztharmat
A kórokozó tudományos neve:  Uncinula necator (Schw.) Burr.
Kleisztotéciumos gomba, konídiumtartója oidium típusú.
Fertőzési forrás: rügyek
A rügyekben a kórokozó micéliummal telel át, majd a fertőzött rügyekből a fejlődő hajtások felületére nő a gomba. A kleisztotéciummal való áttelelés nem jellemző, vagy ha mégis a kleisztotéciumok általában nem fertőzőképesek. Évente nagyon változó mennyiségben képződnek.
Betegség leírása, tünetek
A tünetek a tőke valamennyi zöld részén megfigyelhetők. A levél színén először nehezen észrevehető sárgászöld foltok jelennek meg, melyek felületén finom bevonat látható. Fajtától függően ez a folt nekrotizálódhat. A fertőzés előre haladtával a folton és a levél felületén erőteljesebb micéliumbevonat alakul ki, mely idővel a levél fonákjára is ránő. Eközben a levélen fekete kleisztotéciumok is képződnek. A levéllemez meggörbül, a levél elszárad, majd lehullik. A hajtásokon a rügyfakadást követően alig látható lisztes bevonat képződik. Az idősebb hajtásokon ez a bevonat jól látható, pókháló szerű szürkésfehér micéliumbevonat.
Kórokozó terjedése, a betegség kialakulásának feltételei
Az áttelelés után a micéliumok a fertőzött rügyekből a fejlődő hajtások felületére nőnek. Az áttelelő micéliumok csak huzamosabb -15°C hőmérséklet alatt károsodnak, így enyhe telek után számítani lehet a kórokozó megjelenésére. A fertőzött friss hajtások a primer, vagy elsődlegesen fertőzött hajtások, melyeken a konídiumok tömegesen képződnek, majd a fertőzés innen terjed tovább a még egészséges hajtásokra, ezek a szekunder, vagy másodlagosan fertőzött hajtások. A betegség terjedése légáramlattal történik konídiumokkal. A konídiumok csírázásának 15-27°C fok és 96%-os relatív páratartalom optimális. Ilyen feltételek mellett a csírázás néhány óra alatt végbemegy, majd 5-6 nap elteltével már új konídiumok képződnek. A járvány kialakulásának kedvez a meleg párás időjárás, ellentétben a peronoszpórával. A zöld bogyókon lisztes micéliumbevonat látható, valamint barna parásodás jelenik meg. A megkeményedő bogyóhéj felreped, a fejlettebb bogyók bogyóhúsa a repedéseken kifolyik (sérves bogyók). A zsendülő bogyók felületén a szürkésfehér micéliumbevonaton gyakran kleisztotéciumok is megfigyelhetők,, a bogyók felrepedése ekkor kevésbé drasztikus, inkább jellemző az, hogy beszáradnak, nedves időben rohadnak.

Védekezés
A védekezés alapja a megelőzés. A védekezési időpontok egybeesnek a peronoszpóra elleni védekezéssel, így lehetőség van egy menetben kijuttatni a megfelelő hatóanyagokat mind a két betegség ellen. Járványveszély esetén már április végén, május elején érdemes megkezdeni a lisztharmat elleni védekezést, a szőlő 20-25 cm-es hajtásállapotánál. A védekezések kötött 14-16 napnál hosszabb idő ne teljen el. Kén tartalmú gombaölő szerekkel 12-25 °C között védekezhetünk hatékonyan. Hűvösebb időben a kén nem elég hatékony magasabb hőmérsékleten viszont perzsel. Fontos a fürtöt fürtzáródásig mindenképpen megvédeni. Engedélyezett hatóanyagok: tetrakonazol, proquinazid, kén, metiram, piraklostrobin, boszkalid, krezoxim-metil, tebukonazol, ciflufenamid, difenokonazol, trifloxistrobin, meptildinokap, spiroxamin, fluopiram. A hatóanyagok kombinációban több betegség ellen is hatékony védelmet nyújtanak.