A varasodás elleni sikeres védekezés elemei

Az almának nincs még egy olyan kórokozója vagy kártevője, ami hasonló intenzitású védekezést kívánna, mint a ventúriás varasodás (Venturia inaequalis). A betegség elleni védekezés a növényvédelem gerincét képezi, annak éves költségéből 40-50%-ot tesz ki. A jól átgondolt, megtervezett védekezési program tehát kulcskérdés. Az almafajták különböző mértékű ellenállóságot ill. fogékonyságot mutatnak a kórokozóval szemben. A fajták fogékonysági kérdésein túlmenően a gazdanövény kritikus életszakaszai (fenológiai fázisai) és a kondíciója szintén meghatározóak a fertőzöttség mértékének létrejöttében.

A gomba életciklusa
A Venturia inaequalis gomba ivaros állapotban – pszeudotécium - a lehullott leveleken telel át (micélium formában is áttelelhet a rügypikkelyekben és a fás részekben,  ugyanakkor az ilyen fertőzésforrás jelentősége változó). A fertőzés tavasszal indul: az érett aszkospórák csapadék hatására kiszóródnak az áttelelő levelekből és megtámadják a fiatal, zöld növényi részeket. Az aszkospórák kiszóródási és fertőzési időszaka hosszú hetekig elhúzódhat, tovább nehezítve a védekezést. A fertőzés kialakulása után ivartalan konídiumok tömege jön létre, amelyek szél és esővíz segítségével átterjednek és tovább fertőzik a növényt. A levelek fejlődésük során ellenállóvá válnak a varasodással szemben. Ugyanakkor nem árt az óvatosság, mert az idősebb levelek ismét hajlamosak lesznek a betegségre, mivel a kutikula az öregedés során megrepedezik. Sokszor ezeken az öreg leveleken kialakuló, késői varasodás fertőzések lesznek a felelősek a kórokozó áttelelésért. A varasodás tünetei betakarítás után, tárolás alatt is képesek kialakulni. Ebben az esetben a kórokozó közvetlenül betakarítás előtt fertőzte meg a gyümölcsöt.
A fertőzés tehát egérfül fenológiai állapottól lombhullásig bármikor létrejöhet, de a legfogékonyabbak a fiatal, növekedésben lévő növényi részek. A kórokozó a gyümölcsfa legtöbb részét megtámadja: a leveleket, a rügypikkelyeket, a virágokat és a virágszirmokat, a gyümölcsöket, és a hajtásokat is. Védekezéstechnológiai szempontból a legkritikusabb a pirosbimbós állapottól a zölddió nagyságig terjedő időszak.

A betegség tünetei
A tünetek jellegzetesek, kezdetben olajfolt látható a levél felületén, majd a foltok bársonyossá válnak a bőrszövetet áttörő szaporító képletektől (konídiumtartók). Végül beszáradnak és varas hegként okoznak korai levélhullást vagy szépséghibát, repedést a gyümölcsön.

A védekezés elemei
A sikeres védekezés több, egymásra épülő elemből áll: megfelelő agrotechnikai, harmonikus tápanyag ellátás, a meteorológiai tényezők ismerete és mérése, a kórokozó számszerűen elégséges jelenlétének ismerete összekapcsolva hatékony növényvédő szerek preventív vagy célzott felhasználásával. A fák intenzív tavaszi növekedése miatt a védekezések gyakorisága 5-6 naptól 12-14 nap lehet. A növényvédő szerekkel szembeni rezisztencia kialakulásának elkerülésére a különböző hatásmechanizmusú, felszívódó és kontakt szerkombinációk alkalmazásával (pl. ergoszteril bioszintézis-gátló készítmény + kaptán) illetve rotációjával érdemes védekezni. Megbízható, jól bevált kombinácó a Domark 10 EC és a Karát 80 WDG együttes kijuttatása, mely fehérbimbós állapottól érés előtti állapotig alkalmazható. Domark 10 EC tetrakonazol hatóanyagú fleszívódó gombaölő szer, használatával megelőzhető ill. kezelhető a kezdeti fertőzés. Egyformán kiváló víz -és zsíroldékonysága miatt azonnali felszívódást és gyors növényen belüli szállítódást eredményez. Varasodás ellen hatékony kontakt partnere a Karát 80 WDG (800 g/kg kaptán).