Alma - tűzelhalás

Kártétel
Az erwiniás elhalás, vagy más néven tűzelhalás az egész fa létét veszélyeztethető baktériumos betegség.  A tünetek a virág vizenyősödésével, majd a fertőzés előrehaladtával a hajtások „pásztorbot”-szerű görbülésével, elhalásával jelentkeznek. A vesszőkön, ágakon és a törzsön besüppedő lilásbarna foltokat vehetünk észre. A megbetegedett növényi részeken gyakori a baktériumnyálka megjelenése is. A termés mumifkálódik, az ágakon rákos sebek alakulnak ki, később a fertőzött fákon tűz perzseléséhez hasonló tünetek láthatóak.
A fertőzés forrásai a beteg fás részek, ahol egyrészt a felületükön, másrészt bennük is fennmaradhat a baktérium. A kórokozónak kedvez tavasszal a 18 °C feletti hőmérséklet, a csapadékos időjárás és magas páratartalom (75% feletti).

Megelőzés és védekezés
A tűzelhalás ellen programszerűen kell védekezni, mert csak megelőzni tudjuk, gyógyítani nem. A tűzelhalás baktériuma a rákos sebekben a fa felületén, rügypikkelyek között telel át, és nyálkacseppek formájában kerül a felszínre. A későbbi hajtásfertőzéshez mindig valamilyen sebzés kell, ez előfordulhat viharos szél, homokverés, jégverés és súlyos rovarkártétel után. E sebeket lehető legrövidebb időn belül le kell zárni.
A tünetek megjelenésekor az érintett részt azonnal el kellett távolítani, és a levágott hulladékot el kell égetni. Előfordulhat azonban, hogy metszéskor megtaláljuk a tűzelhalás betegség károsításának nyomait, ilyenkor a metszés alkalmával a beteg részeket is maradéktalanul le kell vágni úgy, hogy a fertőzött részek alatt legalább 30-50 cm-es, egészségesnek tűnő darabot is el kell távolítani. A betegség kialakulása ellen kémiai szerekkel rügypattanástól pirosbimbós állapotig réztartalmú készítmények használata ajánlott.