Paradicsom - alternária

A betegségre az Egyesült Államokban figyeltek fel először burgonyában, 1882-ben. Angliában 1944-ben okozott járványt paradicsomon. Hazánkban az 1950-es évektől szabadföldi paradicsomon rendszeresen jelentkező, jelentős károkat okozó betegség. Gazdanövényei elsősorban a burgonyafélék családjába tartozó növények, legfőképpen a burgonya és a paradicsom.

A betegség neve: A paradicsom alternáriás betegsége
A kórokozó tudományos neve: Alternaria porri (Ell.) Cif. f.sp. solani (Ell. et Mrt.) Alternaria allii Nolla (1927)
Alternaria porri f.sp. solani Neerg., (1945)
Alternaria solani (Ellis & G. Martin) L.R. Jones & Grout, (1896)
Macrosporium solani Ellis & G. Martin, (1882)
Konídiumtartót képző gomba.
Fertőzési forrás: Vetőmag. A kórokozó micéliuma a mag felületén és a magban található. Beteg növényrészek, növénymaradványok.
Betegség leírása, tünetek
A csíranövényen, a szikleveleken, a csúcsi részen és a gyökérnyakon sötétbarna szövetelhalások alakulnak ki. A leveleken eleinte apró, majd 5-10 mm átmérőjű szögletes, szürkésbarna foltok észlelhetők. A foltok erek által határoltak. Jellegzetessége a levélen megjelenő foltoknak a körkörös zónázottság, és a barna konídiumtartó gyep. A foltok később elszáradnak, középen berepedeznek, a levéllemez a foltok körül sárgul, majd elszárad.  A száron nagy kiterjedésű, szabálytalan alakú szövetelhalások jönnek létre, melyek besüppednek. A bogyókocsányon és csészeleveleken szintén foltok jelennek meg. A bogyón a kocsánytól kiinduló féloldalas, vagy körkörös sötétbarna folt jelenik meg mely rohad a széle pedig ráncos lesz. A bogyót kettévágva az látható, hogy a szövetek barnák.
Kórokozó terjedése, a betegség kialakulásának feltételei
A kórokozó a mag belsejében és felületén is jelen van. A mag megfertőzése úgy zajlik, hogy a gomba a mag köldökén keresztül bejut a magba, vagy a mag felületére kerül. A beteg növénymaradványokon a kórokozó micéliummal és konídiummal egy évnél hosszabb ideig is képes fennmaradni, ha azok nincsenek a talajba forgatva. A fertőzött magvakból a kelés utáni 6-10. napon észlelhetők a tünetek. A talajon hagyott fertőzött növénymaradványokon a konídiumképzés április-május hónapokban indul meg. A fertőzés lefolyásának fontos a nedves környezet, legalább 10 °C, levél nedvesség, napfény. A levélmaradványokon létrejött konídiumok légmozgással kerülnek a levelekre, itt a harmattól nedves felületen kicsíráznak és a kutikulán át behatolnak a növény szöveteibe. A hőmérséklet emelkedésével a fertőzés lefolyásának ideje csökken, 26-28°C fokon fél- egy óra is elegendő a kórokozó bejutásához. A paradicsom leveleinek fogékonysága az öregedéssel együtt párhuzamosan nő. A determinált fajták fogékonyabbak, mint a folytonos növésűek.
Védekezés
Vetésforgó betartása, egészséges vetőmag, növénymaradványok talajba forgatása, vagy megsemmisítése, a terület gyommentesen tartása. Vegyszeres védekezés 10-14 naponta felszívódó és kontakt (réz tartalmú) növényvédő szerekkel. Engedélyezett hatóanyagok szabadföldön; azoxistrobin, difenokonazol, ciflufenamid, rézhidroxid, hárombázisú réz-szulfát, fluxapiroxad, boszkalid, piraklostrobin.