Sztigmina

A betegséget levéllyukasztó vagy levéllikasztó betegségnek is szokták hívni jellegzetes tünetegyüttese miatt. Első alkalommal Franciaországban jegyezték fel a betegséget 1843-ban. Magyarországon először a betegség közlése 1933-ban történt. A betegség őszi és kajszi barackon, mandulán, cseresznyén, meggyen és szilván figyelhető meg. Leggyakrabban kajszi ültetvényekben fertőz.
A betegség neve: A kajszi sztigminás betegsége vagy levéllyukacsosodás, sztigminás levéllyukacsosodás
A kórokozó tudományos neve:  Stigmina carpophila (Lév.) M.B. Ellis, (1959)
Konídiumos gomba, konídiumtartója nyalábokban fejlődik.
Fertőzési forrás: Vesszők és a lehullott levelek.
Betegség leírása, tünetek
A betegség tünetei a gyümölcsökön, hajtáson és a leveleken jelentkeznek. A leveleken 2-3 milliméteres sárgászöld foltok jelennek meg, melyek szegélye jól elkülönülő, a cseresznye és a meggy esetében liláspiros színű.  Esetenként a foltok közepén 1-2 fekete pontszerű konídiumtartó gyep látható. A foltok közepe kiesik, a foltok parás szegélye megmarad. A hajtásokon a rügyek körül alakulnak ki barna, ovális foltok, melyek kb. 5-10 mm hosszúak.  A nyár végére a folt közepe szürkés lesz, az elhalt epidermisz felrepedezik. a vesszőkön szintén 5-10 mm-es nagyságú foltok jelennek meg, melyek színe szürke, és barna, vagy liláspiros színű elmosódott szegéllyel határoltak. Az epidermisz berepedezett, a foltok felületén elszórtan konídiumtartó nyalábok figyelhetők meg. A rügyek nem hajtanak ki, ha a folt körülnőtte a vesszőt a vessző elszárad. A gyümölcsökön pár milliméteres átmérőjű kerek, liláspiros foltok mutatkoznak, később a foltok közepe kiemelkedik és elparásodik.
Kórokozó terjedése, a betegség kialakulásának feltételei
A kórokozó micéliumai és konídiumai a lehullott leveleken és vesszőkön telelnek át. A konídiumok jól viselik a hideget, ellenállók, 1-2 évig fertőzőképesek maradnak. A nyáron, a növényben megtelepedett gomba továbbra is életben marad és télen akár konídiumokat is képes fejleszteni. Tavasszal a felszaporodott konídiumok vízcseppekkel kerülnek a zöld növényi részekre, majd ott kicsíráznak, és a sztómán keresztül vagy a kutikulán áthatolva bejutnak a növénybe. A kórokozó terjedésének a tavaszi csapadékos, hűvös időjárás kedvező. Hőmérsékleti optimuma 15°C.

Védekezés
Metszéskor a beteg vesszőket el kell távolítani, meg kell semmisíteni. Rügypattanás előtt réz tartamú szerekkel megelőző lemosó kezeléseket kell végezni. Fontosak továbbá a bimbós állapotban valamint a virágzás előtt, és a közvetlenül sziromhullás után végzett permetezések. Ősszel közvetlenül lombhullás előtt is érdemes rézzel kezelni az állományt. A csonthéjasok érzékenyek a rézre, ezért a réz-hidroxiddal való permetezést virágrügy pattanásig lehet elvégezni.